Kell még valami?
A nyíltabb világ felé

Legtöbben úgy tudják, hogy Alexander Graham Bell találta fel, majd építette meg az első telefont 1876-ban, az amerikai Massachusetts államban. Rajtuk kívül voltak még sokan mások, akik rendkívül fontosak voltak a telefon kifejlesztésében. Az alapokat Morse találmánya, a távíró fektette le, ez volt ugyanis az első, elektromos jeleket továbbító hálózat. 1854-ben egy francia távíróműszerész, Charles Borseul felvetette annak lehetőségét, hogy hangot is lehetne valahogy a hálózaton továbbítani. Szintén ebben az időszakban kísérletezett még Johann Philipp Reis és Elisha Gray is. Bell egy olasz bevándorló, Antonio Meucci nyomdokain indult el. Amit Meucci 1874-ben anyagi nehézségek miatt nem tudott jogi védelem alá helyezni, azt két évvel később Bell szabadalmaztatatta. Meucci emléke mégsem merült feledésbe. 2002-ben az Egyesült Államok képviselőháza nyilatkozatot fogadott el, melyben az olasz feltalálót ismeri el a telefon feltalálójaként. Végül Bell és az ő csapata építette meg a telefont, ami végül 1876 után Bostonból kiindulva meghódította a világot.

Nem sokkal később, 1878-ban feltalálták a szénporos mikrofont, mely jelentősen javított a hangfelvétel minőségén.

1888-ban Almon Strowger feltalálta és megépítette az első automata telefonközpontot.

A telefon története Magyarországon

1878-tól magánhasználatú telefonvonalak működtek Brennberg bányatelepen. Magyarországon az első, magánbefektetők által finanszírozott telefonhálózat 1881. május elsején nyílt meg Budapesten a Fürdő, mai nevén József Attila utcában. Vezetője Puskás Tivadar bátyja, Ferenc volt. Az előfizetők számáról ellentmondásos adatok vannak, a források hol 25, hol 50, hol 54, sőt 60 előfizetőt említenek. Az első nyilvános telefonállomásokat Budapesten és Újpesten 1884-ben állították fel.

A fővárosi telefonhálózathoz a legkorábban (még 1881 februárjában) csatlakozó előfizetők:

Képviselőház (Kovách László), Főherceg Sándor u. 8. sz.
Visontai Kovách László, háznagy, Zöldfa u. 28. sz.
Gr. Lónyai Béla, Zöldfa u. 26. sz.
Mocsonyi Sándor, Gizela tér 2. sz.
Pester Lloyd (Falk Miksa), Dorottya u. 14. sz.
Pesti Hírlap (Csukássy József), Nádor u. 7. sz.
Egyetértés (Csávolszky Lajos), Hímző u. 1. sz.
Könyvnyomda (Csávolszky Lajos), Rostély u. Károly laktanya
Csukássy József, Kalap u. 16. sz.
Angol Királynő szálloda, (Schalek Lipót), Deák-Ferencz u. 1. sz.
Vadászkürt szálloda (Kammer Ernő), Kis-Híd u. 5. sz.
Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bank (Holl Jenő), Dorottya u. 8. sz.
Weisshut Alajos, bankár, Fer. József rakpart, 39. sz.
Első Hazai Takarékpénztár (Hajós József), Calvin tér
Első Hazai Takarékpénztár Váci körút 64. sz.
Kálnoki & Simon, terménykeresk., Mária Valéria u. 19. sz.
Weissmann Mór, gabonakeresk., Mária Valéria u. 14. sz.
M. k. Ipar- és Keresk. Ministerium, elnöki iroda, Ferencz-József tér.
Puskás Tivadar, Vas u. 6. sz.
Neulander Kálmán. férfi szabó, Dorottya u. 14. sz.
Lovrich Gusztáv, ügyvéd, Koronaherczeg u.. 17. sz.
Schenker & Comp. szállítók, Károly körút 9. sz.
Kozmata Ferenc, fényképész, Kristóf tér 3. sz.

1881-ben az állam megállapította a köz- és magánhasználatú telefonhálózatok létesítésének feltételeit. Az 1888: XXXI. törvénycikk értelmében a telefonhálózatokat az állam saját költségén építi meg és tartja üzemben. 1897-ben a telefonügyek intézésére felállították a Budapesti M. kir. Távbeszélő Hálózat Igazgatóságot. Vezetője Balla Pál főmérnök volt.

1887-re a magyar királyság területén közhasználatú telefonhálózat hét városban (Budapest, Szeged, Arad, Temesvár, Pozsony, Pécs és Zágráb) működött. 1888-ban újabb két városban (Debrecen és Nagyvárad) kezdődött el a telefonszolgáltatás. 1893-tól működött telefon Brassóban, Marosvásárhelyen, Baján, Zomborban, Esztergomban és Szombathelyen.

A magánhasználatú telefonokat az engedélyes (leggyakrabban vállalatok, vasúttársaságok) kizárólag a saját céljaira használhatta. 1887-ben 149, 1888-ban már 205 ilyen volt engedélyezve.

1893-ban létrejött az első interurbán összeköttetés, Pozsony, Győr, Szeged, Arad, Temesvár és Budapest között. December 3-án a kereskedelmi miniszter Budapesten elmondott szavait mind az öt vidéki városban egyszerre hallották. „Konstatáltatott ez alkalommal, hogy az új távbeszélőn a beszéd kitűnően hallatszik. Még az egymástól legtávolabb fekvő Arad és Pozsony közt is, közel 600 km távolságra, a beszélők egymás hangját nemcsak megismerték, de beszédet oly tisztán és érthetően hallották, mintha az ugyanazon helyiségben folynék.”

1900 végén Budapesten a telefon-előfizetők száma 5800, Szegeden 412, Debrecenben 243, Pécsett 142, Miskolcon 138, Győrben 296, Sopronban 266, Szombathelyen 183,Nyíregyházán 77, Székesfehérvárott 100, Kecskeméten 130, Nagykanizsán 92 fő.

A telefon jelentősége az előfizetők számában nem tükröződik. A 19. századi írástudók a telefonhasználat civilizatórikus hatásait hol túlbecsülték, hol pedig alábecsülték. 1882-ben Vajda János már azt írta: „A gőzmozdony, a villanydrót, a telefon átfúródik mindenen, behatol az érintetlen rengetegbe, kifüstöli Dodona berkéből a miszticizmust”. Ady Endre keserűbben fogalmazott: „Ez vagyunk: mi. Postánk, vasútunk, telefonunk, parlamenti palotánk, orfeumunk, nyomorúságunk, betegségünk, mindenünk, mindenünk, ami külsőség: veszettül kimívelt. De a lelkünk! Az visszamaradt!”